Vetkőzzük le előítéleteinket: Dacia Logan

Ajánljuk - 2007-04-21

Nem mondom nem kis várakozással indultunk el a Renault szalonba, hogy végre mi is beülhessünk egy Dacia Logan MCV-be. Hogy mire fel ez a nagy hűhó? A szaksajtó folyamatosan üvölti a világ talán legnagyobb közhelyét: A Dacia már nem az, ami volt! Igen, hallottuk már ezt a Skodánál is, no meg az új Swiftnél, de most a Pitest-i „rémen” volt a sor.

Kijött először ugye a Logan, amik (főleg az előszériások) nem sok helyen, de mégiscsak kikezdhetőek voltak több szempontból is. Nekem azonban gyanús, hogy a francia és a román mérnökök azóta sokat finomítottak a kétes elődről elhíresült márka egyetlen termékén. Aztán persze mutattak egy fityiszt a világnak, és megalkották a Logan MCV-t. Az olcsó, elfogadható minőségű, hatalmas belterű, gazdaságosan üzemeltethető autót.

 

Ami a legmeglepőbb, hogy a dizájnerek nem alkottak csúnya autót, pedig a parancs egyértelműen az volt, hogy nagy legyen és tágas. Elég egy pillantás a fotókra, és látjuk, hogy igencsak fotogén, holott nyilvánvalóan nem ezt akarják majd elindítani egy autós szépségversenyen.

 

Nekem legjobban a hátsó lámpák tetszenek, igazán jól sikerültek. És ami a legjobb, hogy az iszonyat nagy tengelytávjának köszönhetően, akár hét ember is elférhet benne! Ha viszont „csak” öt személy utazik az autóban, akkor 700 literes csomagteret kapunk! Nem semmi!

 

Belül teljesen elfogadható anyagokkal találkozunk, holott látszik az egészen, hogy az olcsóságra törekedtek. Az ülések tömése a francia lágyság, és a német keménység arany középútját nyújtja, sőt a támla még egy kis oldaltartást is nyújt elöl. Az ajtókon van vagy kéttenyérnyi szövet, de a műanyagok egyáltalán nem viszolyogtatóak, pedig van benne bőven. Talál egyedül a kormányt lehetne kritizálni, mert kifejezetten tenyérizzasztó, de ilyen nagy helykínálatért és persze az alacsony ár miatt egy kézlegyintéssel elintéztem negatív kritikám csíráját.

Hátul (ez egy öt személyes verzió volt) Solymosi kolléga olyan simán elfért a 188 cm körüli magasságával, hogy az már bosszantóan jó egy alsóközepes kocsihoz képest. Ennek oka, hogy a szedán tengelytávját 27 cm-rel 2905 mm-re növelték, ami nagyobb, mint egy új Passaté (2709 mm), tehát így hirtelen nem is lehet nagyon besorolni. Az egyszerűség kedvéért nevezzük olcsó egyterűnek.

 

Elismertük tehát, hogy kifejezetten kellemes benne ülni, de lássuk mit ad, ha vezetjük. Tesztautónk egy 1.5 dci motorral volt fölszerelve, ami 68 lóerőt szabadít az utakra, de ennél lényegesebb adat, hogy 160 nm-es nyomatékot szolgáltat már 1700-as fordulatról. E számok mondanivalója, hogy bár még véletlenül sem ad lehetőséget a gyorsulásra, de nem is erre lett kitalálva, nem lesz vele baj.

 

Városban már 40 kilométeres sebességtől adhatjuk neki a négyes fokozatot, ahonnan bármikor képes megindulni. Persze kint az országutakon nem árt jobban figyelni az előzésekkor. Engem egy pillanatra be is csapott, hogy milyen fürge a belvárosi forgalomban. Hiába, régen vezettem már dízelt. Így fordulhatott elő, hogy Pallagnál kicsit merészen mentem bele egy előzésbe. Szerencsére volt hely elég, de azért egy izzadságcsepp elindult a halántékomon.

 

Szóval úgy háromezres fordulat fölött elfogy az erő, de egy kis odafigyeléssel nem jöhet elő még egyszer ez a probléma. Persze a legjobb, hogy még tiprós üzemmódban sem fogyaszt többet 6.5 liternél, de ha normálisan megyünk vele, akkor az 5 litert könnyen elérhetjük.

 

A francia váltókról nagyon sokat hallani, jót, rosszat egyaránt. Félig tapasztaltam is egy Twingoban, de tény, hogy ebben a Daciában kifejezetten könnyen beletalált a fokozatokba. Jó, kicsit még nyers volt, de még bejáratós. Nagy autó, nagy súly, ehhez fékek is kellenek. És láss csodát, a Dacia úgy lassul, ahogy azt egy normális ember elvárja tőle.

Megmondom őszintén, hogy kifejezetten a futóműre utaztunk. Már sok forrásból hallottuk, hogy jó, de azért mi is megnéztük. És tényleg. Szó szerint kerestük a nagyobb gödröket, árkokat, aknafedőket, de a Logan MCV olyan felsőbbrendűséggel siklott át rajtuk, mintha egy hajóban ültünk volna. És még csak nem is billeg! Legalábbis annyira nem, mint várná az ember egy ilyen magas, és nem pattogós autótól.

Akik még mindig kételkednének a román autóiparban, azoknak megnyugtatásképpen közöljük, hogy a Renault akár öt év garanciát is vállal rá, és hát valljuk be őszintén, hogy ma ennyiért nagyobbat nem kapunk. Az ára ugyanis 2 millió 349 ezer forintról indul, 1.4-es benzinessel, de kapunk dízelt már 3 millió 69 ezerért, ami egyértelműen a legolcsóbb ilyen méretű autóvá teszi Magyarországon. Összességében: Ide vele!

 

 Babicz Tibor