2007. június 5-ét írtunk. 35 napja működtek kórházaink az új struktúrában. Április elseje óta számtalan levelet írtam valamennyi illetékesnek azzal kapcsolatban, hogy nem jó az ún. területi ellátási kötelezettség rendszere, mely arról szól, hogy milyen betegség esetén melyik település melyik egészségügyi intézménye illetékes. (Korábban ezt biztosan lehetett tudni.)
Azért nem jó, mert nem veszi figyelembe a földrajzi, közlekedési viszonyokat, és az eddigi betegutakat. Nem rendelkezik arról sem, hogy a sürgősségi betegellátás szempontjából mely kórháznak, mely szakmákban meddig terjed a földrajzi illetékessége. Egyéb fölvetéseim is voltak, de egyikre sem kaptam választ. Mígnem...
Azon a napon, tehát június 5-én éppen kórházunk likviditási gondjait próbáltam gazdasági stábunkkal orvosolni.
Telefonál a salgótarjáni kórház igazgatója: Szeretné, ha átvennénk két betegüket, akik a hajnali órákban gépkocsibalesetet szenvedtek. A "sürgősségi betegellátást" megkapták, állapotukat stabilizálták, szállíthatók, de az április 1-jétől területileg illetékes Országos Idegsebészeti Intézet nem veszi át őket. Az Országos Traumatológiai Intézet pedig, amely a fővárosban aznap felvételes volt, úgy tudja, területileg Miskolc az illetékes. Az igazgató, korábbi jó kapcsolatunkban bízva (hiszen április 1-je előtt hozzánk tartoztak idegsebészeti szempontból) remélte, hogy teljesítjük kérését. Salgótarjáni kollégám azt is leírta faxában, hogy a területi illetékességről tájékozódott az Egészségügyi Minisztérium Információs Irodáján, ahol nem tudtak felvilágosítást adni arról, hogy mely intézet van kijelölve a betegek ellátására.
Azonnali válaszfaxomban közöltem: átvesszük a betegeket, de botrányosnak tartom a végleges elhelyezésükkel kapcsolatos tortúrát. Megjegyeztem: a levélváltásról tájékoztatom az Egészségügyi Minisztériumot, és az ügy kivizsgálását kérem az egészségbiztosítási felügyelettől. Ezt haladéktalanul megtettem.
Időközben a salgótarjániak megszervezték a betegek szállítását helikopterrel. Egy darabig úgy volt, hogy csak egyikük érkezik így, a másikat "tengelyen szállítják". A sajtó felkapta a hírt, és az eseményről több, bár nem kellően korrekt tájékoztatás jelent meg. A történtek megmozgatták az egészségügyi ellátórendszer résztvevőit, olyanynyira, hogy a minisztérium közleményt adott ki. Ez - a tények rögzítésén túl - arról szólt, hogy a régióban elsődleges ellátóhelynek számít Miskolc. Kérdés: hol és mikor dokumentálták ezt, és milyen szempontból elsődleges ellátóhely Miskolc.
A közleményben az is szerepelt, hogy sürgősségi esetben nem a területi ellátási kötelezettség számít, hanem az, melyik kórház tart ügyeletet az adott szakmában. Ha ez igaz, akkor a budapesti rendszer rossz, hiszen ott felvételes és nem felvételes napokat jelölnek ki a kórházak számára. A területileg illetékes Országos Idegsebészeti Intézet nem volt felvételes, viszont a felvételes Országos Traumatológiai Intézet viszszautasította a betegek ellátását azzal, hogy területileg nem tartoznak hozzá. Miskolc folyamatosan ügyeletes, de területileg nem illetékes. Egyébként pedig a betegek tortúrája nem ügyeleti időben, hanem hétköznap, kedd délelőtt zajlott, amikor Magyarország valamennyi kórházának el kell látnia a struktúrájának megfelelő teljes munkafeladatát. Ha ez Budapesten nem így van, akkor ezen változtatni kell, mert a budapesti rendszer nem írhatja felül az országost.
A minisztérium közleményében értetlenkedett, hogy miért Budapesten kívánták a betegeket elhelyezni. Egyszerű: a miniszter által aláírt területi ellátási kötelezettség (TEK) szerint Salgótarján Budapesthez tartozik. S miért nem tudja ezt a minisztérium sajtóirodája?!
A minisztériumi közlemény politraumatizált betegekről szól, holott mindkét beteg izolált koponyasérült volt, egyiküknek volt ugyan egy csuklósérülése, de azt Salgótarjánban már korrekt módon ellátták, további ellátást nem igényelt. Érdekesség: a miniszteri állásfoglalásban a neurotraumatológiát az idegsebészettől független szakmaként kezelik, holott az semmi más, mint baleseti idegsebészet, és ezeket az eseteket Magyarországon mindenütt az idegsebészetek látják el.
Az érintett két kórház a közleményre közleménnyel reagált, melyben a fentieken kívül szóvá tettük, hogy a TEK szerint Salgótarján Budapesthez tartozik. Vagy nem korrekt a TEK, vagy annak kommunikációja rossz, de a rendszer szereplői mindenesetre tájékozatlanok.
Június 5-én az ÁNTSZ Észak-magyarországi Regionális Intézetének vezetője faxot küldött, melyben kiemelte, hogy többször sürgettem a TEK hiányosságainak kiküszöbölését, a progresszív ellátási rendszer szabályozását. Idézem: "Az ön intézménye mindent megtett a betegek érdekében, függetlenül attól, hogy a vonatkozó miniszteri határozatban ellátási kötelezettségi területként Nógrád megye nem szerepel idegsebészet vonatkozásában."
Az országos tiszti főorvos közleménye szerint - mely mintegy felülírja a regionális tiszti főorvos véleményét - a szakmai ügyeleti ellátási rend az irányadó, és e tekintetben "a régión belül egyértelműen a miskolci megyei kórház volt az ellátásra kijelölt intézmény". Továbbá: "az észak-magyarországi régióban baleseti koponyasérültek ellátására a miskolci megyei kórház van kijelölve". Az állásfoglalás hiányossága, hogy nem hivatkozik olyan miniszteri vagy tisztiorvosi határozatra (mert nincs is ilyen), mely a baleseti koponyasérültek ellátásának helyét rögzítené, továbbá nem vesz tudomást arról a már említett tényről, hogy nem ügyeleti időben, hanem napközben kerestek a betegeknek szakellátó helyet.
Tanulságok:
- Meg kellene hallgatni a kórházak véleményét, és annak alapján kialakítani a területi ellátási kötelezettséget.
- Egyértelműsíteni kell a sürgősségi ellátás fogalmát, és ki kell alakítani annak területi, időbeli ellátó rendszerét.
- Meg kellene határozni a progresszív ellátás rendszerének területi ellátási kötelezettségét, és rendezni a finanszírozását. Az országos tiszti főorvos és a regionális tiszti főorvos ellentétes véleménye is azt bizonyítja, hogy zavar van a rendszerben.
- Nem írhatja felül a budapesti felvételi rendszer a területi ellátási kötelezettséget.
- Megfelelő tájékoztatást kell adni arról, hogy hol, kit, mikor, milyen betegséggel, kinek kell ellátnia.
- Meg kellene fontolni azt a többször leírt javaslatunkat, hogy a betegekkel kapcsolatos költségeket ott kell kifizetni, ahol a betegeket ellátták, annak az intézménynek a teljesítménykorlátjából pedig le kell vonni, ahol el kellett volna őket látni. Ily módon igen rövid időn belül megszűnne a betegek felesleges küldözgetése.
Dr.Csiba Gábor
A szerző orvos, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház igazgatója
Forrás:www.nol.hu