A Nők a Médiában Egyesület arra kéri a nagyobbik kormánypártot, hogy a magyar demográfiai problémákat ne etikai és emberi jogi szempontból kétséges, az európai gyakorlattal ellenkező, és a - Magyarország által a 2002. évi VI. törvénnyel ratifikált – Oviedói Egyezménybe ütköző törvénnyel, hanem a társadalmi nemek esélyegyenlőségének javításával próbálja orvosolni.
Utóbbi törekvés egybevágna mindazokkal az uniós jogszabályokkal – például az Amszterdami Szerződés több cikkelyével és a Közösségi Esélyegyenlőségi Keretstratégiával -, amelyeket a csatlakozással Magyarország is magáénak vall.
Az európai államok statisztikai adatait összevetve azt tapasztaljuk, hogy a magasabb születésszám azokra az országokra jellemző, ahol magasabb a nők foglalkoztatási rátája. A 2004. évi adatok szerint a termékenységi arányszám meghaladja az 1,7-et – azaz a két szülő többé-kevésbé "újratermeli" magát - Finnországban, Norvégiában, Hollandiában, Svédországban, Nagy-Britanniában, Dániában és Franciaországban.
Összehasonlításként: Magyarországon 1,28 ez az arány. Az Eurostat 2005. évi adatai pedig azt mutatják, hogy a nők foglalkoztatási aránya épp az előbbi országokban közelíti meg a 70 százalékot. Kivéve Franciaországot, ahol "csupán" 60 százalék körüli – aminek mi, magyarok, a magunk 50,7 százalékával persze nagyon örülhetnénk.
A magyarázatot – ami például a tavalyi finn "baby-boom" kapcsán is elhangzott – kutatások igazolják: azokban az országokban alacsony a születésszám, ahol a nőknek nehézséget okoz a gyermeknevelés és a munkavállalás összeegyeztetése. E körbe tartozik például Olaszország, Spanyolország, Görögország, és a volt szocialista országok is. Az is látható, hogy a nők munkaerő-piaci részvétele erősen függ attól, hogyan alakul a társadalomban és a magánéletben a gondozói feladatok elosztása.
Miközben kétségtelen, hogy Magyarországon zajlanak a társadalmi nemek esélyegyenlőségét, ezen belül a nők társadalmi és gazdasági egyenrangúságát támogató programok, folyamatosan születnek olyan döntések is, amelyek hátráltatják a nők munkavállalását. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv TÁMOP akciótervéből például eltűntek a nőket támogató programok, és alapvetően hiányoznak belőle a gender mainstreaming szempontok. A radikálisan csökkentett költségvetésű, hátrányos helyzetűek foglalkoztatását támogató - 1.4.1 jelű – konstrukcióban pedig egymással verseng minden – bármiféle nehézséggel küzdőknek szóló - program, így előfordulhat, hogy női projekt egyáltalán nem kap majd zöld utat. A kisgyermekes nők munkaerő-piaci reintegrációját segítette, hogy a gyermekgondozás ideje alatt ingyen tanulhattak a felsőoktatásban, a költségtérítéses szakokon. A három-hat év alatt elavuló szakmai tudást lehetett így szinten tartaniuk vagy fejleszteniük, de ez a lehetőség hamarosan megszűnik.
A nők átlagosan 23 – 29 százalékkal alacsonyabb keresete - és a társadalomban élő sztereotípiák – miatt, bár az apák is igénybe vehetnék a gyermekgondozási támogatási formákat, a lehetőséggel mindössze 2,3 százalékuk él. Ugyanezt Svédországban a férfiak egyharmada választja. Ez a trend – ahogyan arra az OECD idén májusban felhívta a figyelmet – arra ösztönzi a munkáltatókat, hogy kevesebb olyan nőt alkalmazzanak, aki gyermekvállalást tervez, vagy már anya. Ugyanakkor – a Kelly Global Workface felmérése szerint - a magasan képzett nők közel fele tudna a jelenlegi három évnél rövidebb idő után visszatérni a munkába, ha rendelkezésére állna a megfelelő gyermekfelügyelet; csakhogy jelenleg 100 gyermekre 8,4 bölcsődei férőhely jut. Fontos megemlíteni azt is, hogy miközben a jelenlegi helyzetben fontos az atipikus foglalkoztatási formák támogatása, nem kellene ezeket a női munkavállalásra redukálni, mivel az tovább növelheti a két nem között az egyébként is magas jövedelmi különbséget.
Ezért javasoljuk a kormánynak, hogy a jövőben e problémák megoldására törekedjen, fordítson figyelmet arra, hogy a társadalmi nemek egyenlőségével foglalkozó közintézmények és programok költségvetése ne csökkenjen, és a gender mainstreaming szempontjai – az Európai Unió célkitűzésével összhangban – valóban minden területen érvényesüljenek.
Kiadó: Nők a Médiában Egyesület