Bekövetkezett, amit minden lokálpatrióta debreceni várt: a megyei könyvtár Piac utcai épületét - élve elővételi jogával - megveszi a debreceni önkormányzat. Az első összeget már el is küldték az eladónak – jelentette be a minap sajtótájékoztatón Kósa Lajos polgármester. A város közösségi, kulturális célokra szánja a 438 millió forintba kerülő épületet.
Nem ilyen sima ügy ellenben a Honvéd utca 1. szám alatti, egykor sportlétesítményként funkcionáló ingatlan. Ennek történetét ismerők sejthették, hogy a város nem felejtette el, hogyan „lobbizta ki” a megyei önkormányzat egyik vezetője - az addig az épületet használó, arra sokat költő civilek megkerülésével – és a város szándékával ellentétben, hogy valamiféle tulajdonosi jogok kerüljenek a megyeházához. Korábban megírtuk, hogy ezt iaz épületet eladta a megyei önkormányzat az R-Party Kft.-nek.
Banánhéj lenne, hogy, hogy a földhivatali nyilvántartás szerint a megyei önkormányzat nincs bejegyezve tulajdonosként?
Fentiek ismeretében nem meglepő, hogy a város arra kérte a megyei önkormányzatot, hogy dokumentumokkal igazolja, kinek a tulajdona az ominózus ingatlan. Tisztázott tulajdonviszonyokkal ugyanis fontolóra veszik az elővásárlási joggal élés lehetőségét.
A megyeszékhely és a megye közötti viszony ismeretében várt lépés volt az is, hogy a szerződés szokatlan és furcsa elemeként említse meg a polgármester: a vásárlásra kijelölt kft. elállhat a szerződéstől, ha megjelöl egy másik vevőt. Tudva azt, hogy az említett társaság ingatlanforgalmazással foglalkozik, jogos a polgármesteri kérdés: nem egy harmadik, homályban maradni szándékozó vásárló akarja-e megszerezni a területet?
A harmadik, Kálvin tér 2/A alatti ingatlanról még nem kapott a város szerződést, így annak elővásárlásával kapcsolatban a polgármester nem tudott mit nyilatkozni. Enek az ingatlanrésznek is kalandos az előélete: eladása a megyei önkormányzat elnöke és az MSZP korábbi erős embere, Lukovics András közötti háború végjátékának tekinthető, a közművelődési intézet átköltöztetésével együtt.
Várt lépés volt, csakúgy, mint az előbbiek, de nem az utolsó lépések a politikai sakkjátszmákban.
Hajdu István