Vészhelyzet

Roppant erős érdekérvényesítő képességek ellenében, sok évtizede becsontosodott hierarchiát, anyagi érdekeket és lobbikat kell/ene/ éppen ezek miatt legyűrni. Valójában az elmúlt másfél évtizedben lett volna lehetőség az érdemi reformra, de eddig mindenkinek beletört a szikéje. Így lesz ez most is.

Nagyon sokan nézték és csodálták a televízióban a Vészhelyzet című sorozatot és az azt követő hasonló szériákat. Látták a sokkal jobb technikai feltételeket. Észrevehették, hogy a gazdasági szabályok ott is kordában tartják az orvosokat, a jogászok időnként tisztán és világosan elmagyarázzák az ottani doktoroknak, hogy a beteget mindenről tájékoztatni kell.

Hegyeshalomtól nyugatra az egészségügy már régen épp oly piaci ágazat, mint a szolgáltatás. A megrendelő a beteg, a szolgáltató az orvos. Ez pedig a két szerződő fél egyenjogúságát feltételezi. (Az egészségbiztosítást a beteg számláját fizető nagybácsinak nevezhetném, de ez az orvos-beteg kapcsolatában mellékes.) A betegnek joga van mindenről tudnia: mi a baja, milyen esélyei vannak, milyen kezelést, vagyis szolgáltatást kap,vagy kaphat és az milyen mellékhatásokkal, kockázatokkal járhat? ( Ha a nagybácsi nem fizet, a betegnek ismét joga van eldönteni, hogy a megkapható szolgáltatások közül mire tart igényt, s  miből fizeti!)

Ha az átalakítás első lépcsője a hálapénz hálóját akarná szétszakítani, a megcsontosodott feudális struktúrát célozná átalakítani, talán lenne esély. A más téren is zsebbe nyúló kormányzatnak egy zsebtől kellene –legalább ezen a téren – távol tartania magát. A betegek zsebétől.

Feltételezem, hogy igaz, amit az egészségügy jelenlegi vezetői állítanak: van pénz az egészségügyben. Házon belül kellene kezdeni a pénzkeresést. Az emberek is jobban hinnének a kormánynak, az ellenzéknek se lenne puskapora, és azok az orvosok is a reform mellé állnának, akik az orvosok feudális társadalmában most és évek óta nem a nemesek közé tartoznak.

Hajdu István