Szabó Máté egy panaszügy vizsgálata kapcsán felhívta a figyelmet a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, mint szociális alapszolgáltatás jelentőségére, annak fontosságára, hogy ehhez a szolgáltatáshoz hozzáférhessenek az ápolásra, gondozásra szoruló, egyedülálló, nehéz helyzetbe került időskorúak.
A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás lényege, hogy az egészségi állapotuk és szociális helyzetük miatt rászoruló, de otthon élő idősek, fogyatékosok, más betegek otthonában egy kid készüléket helyeznek el. Krízishelyzetben egy gombnyomással értestik az ügyeletet, amely a bajba került emberhez siet, és megteszi a szükséges intézkedéseket. A szolgáltatás rendkívül fontos az idős emberek biztonsága szempontjából is, hiszen a jelzőkészülék vagyonvédelmi célokat is szolgálhat. A szolgáltatással azok is segítséget kaphatnak, akiket idősotthonokban nem tudnak elhelyezni, azaz alkalmas lehet a bentlakásos intézményi ellátás kiváltására, akár a várólisták is rövidülhetnek.
A 2010. január 1-jén hatályba lépett jogszabályi változásokkal a szolgáltatás finanszírozása jelentősen átalakult, azóta nem minősül kötelező önkormányzati feladatnak. Az önkormányzatnak azonban saját döntése alapján lehetősége van megszervezni a számára nem kötelező szociális szolgáltatásokat. Az ombudsman információi szonban arra is rávilágítanak, hogy az önkormányzatok ugyan pályázati támogatást is igényelhetnek az ellátás biztodításához, ám a pályázati rendszer nehezen kiszámítható, az ellátottak számára pedig sokszor nehézséget jelent, hogyan teremtsék elő a szolgáltatásért fizetendő térítési díjat. Ugyancsak probléma, hogy a jelzőrendszeres házi segítségnyújtásban még mindig jelentős területi egyenlőtlenségek vannak, több kistérségben irreálisan magas a készülékek száma az ott élők és a szociálisan rászorultak számához képest, más térségekben pedig egyáltalán nem hozzáférhető a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás.
A biztos szerint nem vitatható, hogy a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás biztosítása olyan állami kötelezettség, amely során alapvetően mérlegelhető az állam teherbíró képessége, az államnak azonban arra törekednie kell, hogy előmozdítsa a hozzáférés esélyegyenlőségét. Szabó Máté ezért felhívta az önkormányzatok működéséért felelős belügyminiszter, valamint a szociálpolitikáért felelős nemzeti erőforrás miniszter figyelmét a szolgáltatás mennyiségi, minőségi fejlesztésének, a társulásos formák ösztönző támogatásának jelentőségére. Felhívta továbbá a Kormány figyelmét annak fontosságára, hogy az ellátás valós szükségleteken alapuljon, igazodjon a területi adottságokhoz, legyen összhang a ténylegesen ellátott emberek száma és a társadalmi szükséglet között, valamint maradéktalanul valósuljon meg az egyenlő esélyű hozzáférés.
Kiadó: Országgyűlési Biztos Hivatala