Negyvenöt millió szavazásra jogosult állampolgárt várnak vasárnap Franciaországban az urnákhoz az elnökválasztás első fordulójában, hogy a tíz jelölt közül kiválasszák azt a kettőt, akik két héttel később megmérkőzhetnek az államfői székért.
A gazdasági válság árnyékában folytatott unalmas kampány a felmérések szerint nem váltott ki különösebb lelkesedést a franciákban, akiknek negyede valószínűleg távolmaradásával bünteti a jelölteket. Közel negyven százalékuk pedig még az utolsó héten sem volt biztos abban, hogy kire voksol vasárnap.
Az újraválasztásáért induló, hivatalban lévő konzervatív elnökkel, Nicolas Sarkozyvel szemben a nagy esélyesnek a kormányzati tapasztalatokkal egyáltalán nem rendelkező szocialista riválisa, Francois Hollande számít. Továbbjutásra csak nekik van esélyük.
"Az elnökválasztás kilenc jelöltje idejének felé azzal töltötte, hogy minden rosszat elmondjon a tízedikről, Sarkozyról. Logikus tehát, hogy ennek a rombolásnak az elnököt érintően negatív hatásai lesznek a választók döntésében. De hétfőn új korszak kezdődik. Minden valószínűség szerint lesz egy favorit, Francois Hollande és egy outsider, Nicolas Sarkozy. Két program és két személyiség szemtől szemben" - fogalmazott pénteki szerkesztőségi írásában a konzervatív Le Figaro.
A választás iránti érdektelenség elviekben a jobboldalnak kedvez, miután az idősebbek szívesebben vonulnak az urnákhoz, s ők hagyományosan a jobboldali jelöltekre adják voksukat. Az első fordulót illetően a múlt hétig fej-fej mellett haladt a két jelölt, és bizonytalannak tűnt, hogy melyikük végez az élen. A legfrissebb felmérések azonban azt mutatják, hogy Hollande 28-29 százalékos eredménnyel már vasárnap jelentős vereséget mérhet az államfőre, akinek már csak 24-27 százalékos támogatottságot jeleznek a közvélemény-kutatók. A második fordulót - ha azt most tartanák - 56-58 százalékkal biztosan nyerné az ellenzéki jelölt.
Az első forduló megnyerése elsősorban szimbolikus győzelmet jelentene Sarkozy számára, mert elhitethetné a táborával, hogy még nem dőlt el a választás kimenetele. A jobboldal tartalékai ugyanakkor a második fordulóra nagyon csekélyek, miután valamennyi jelölt a jelenlegi államfő ellen kampányolt.
A jobb- és baloldali tábor között hónapok óta nem változnak az erőviszonyok. Sarkozy hiába riogat azzal, hogy a tapasztalatlan és nemzetközileg ismeretlen Hollande irányításával a baloldal tönkre fogja tenni Franciaországot, amely akár Görögország sorsára juthat, minden felmérés az ellenzéki jelölt biztos győzelmét jelzi előre. Sarkozyt elsősorban pökhendi stílusa és kiszámíthatatlan egyszemélyi döntései minden idők legnépszerűtlenebb köztársasági elnökévé tették, s az elnökválasztás gyakorlatilag a személyéről rendezett népszavazásnak ígérkezik.
Néhány olyan hangzatos ígéret mellett, mint a gazdagokra kivetendő 75 százalékos adó, vagy az államfő és a kormánytagok fizetésének harminc százalékos csökkentése, Hollande mindenekelőtt stílusváltást ígér, szavai szerint "normális elnökséget" a hiperaktív Sarkozy öt éve után.
Az 57 éves szocialista jelölt tökéletes ellentéte a vele egyidős Sarkozynek. Az évtizedek óta a francia politikai élet élvonalába tartozó, de sokáig csak háttéremberként tevékenykedő politikust hívei konszenzuskereső, kedves, nyugodt és kitartó emberként írják le, míg ellenfelei döntésképtelensége és tapasztalansága miatt bírálják. Meggyőződéses szociáldemokrataként és elkötelezett európaiként azt a reformbaloldalt képviseli, amely elfogadja, hogy a gazdasági válság és a költségvetés szűkíti a mozgásteret, ugyanakkor a szociális igazságosságot tekinti fő vezérelvnek. A kampányban "legfőbb ellenfelének" a spekulatív pénzvilágot nevezte meg. A deficit és az államadósság csökkentése érdekében viszont nem annyira az állami kiadások lefaragását, hanem a jelenleginél igazságosabb adópolitikát támogatja.
Bizonytalanságot inkább a radikális baloldali és a szélsőjobboldali jelöltnek a harmadik helyért folyó külön csatája jelent. Sem riválisai, sem a média nem számított arra, hogy a 2012-es francia elnökválasztás igazi meglepetése a radikális Baloldali Front jelöltjének, Jean-Luc Mélenchonnak a fokozatos előretörése lesz. A tavaly nyáron még alig 4 százalékos támogatottságot élvező néptribun a felmérések szerint a szavazatok 13-15 százalékára számíthat vasárnap.
A szélsőjobboldali Nemzeti Front jelöltjeként, Marine Le Pen, a pártalapító Jean-Marie Le Pen lánya először méretteti meg magát elnökválasztáson. Neki 16 százalékot jeleznek előre a közvélemény-kutatók, de nem titkolják: az ő támogatottságát a legnehezebb mérni, s a szélsőjobboldali jelölt akár 18 százalékot is elérhet. Arra viszont nincs esélye, hogy bejusson a második fordulóba.
A két populista jelölt gyakorlatilag egymást szeretné legyőzni, hogy a júniusi nemzetgyűlési választásokon a harmadik erőt jelenthesse.
Ötödik helyre a centrista Francois Bayrou esélyes 10 százalék körüli eredménnyel. A további öt jelölt közül a Zöldek színeiben induló Eva Joly 2, a szuverenista Nicolas Dupont-Aignan pedig 1,5 százalékra számíthat. A sort a két trockista jelölt, Nathalie Arthaud (1 százalék) és Philippe Poutou (0,5 százalék), valamint a független Jacques Cheminade (kevesebb, mint 0,5 százalék) zárja.