Az ország sorsán tépelődő értelmiségi keresi a választ: hol rontottuk el. Mit is kellene tennünk a jelenlegi helyzet megváltoztatása érdekében. Az elmúlt 18 év történései alapján mindenesetre el kell felejtenünk a kiválóságunkról szóló dicshimnuszokat: jó sok időbe és erőfeszítésbe kerül, hogy a világban helyreállítsuk renoménkat.
1. Alig tagadható, hogy a jelenlegi feszültségekért, gazdasági lecsúszásunkért elsősorban a politikai elit a felelős. A hatalom megtartásáért és megszerzéséért mindent feláldoztak. A jobboldal természetszerűen a már hat éve regnáló koalíciót marasztalja el, hiszen minden intézkedést, az ország gazdasági helyzetét befolyásoló döntést a kormány hoz. A lakosság körében természetszerűen nem népszerűek azok az elgondolások, melyek eddigi kedvezményeit érintik, átmenetileg valamiféle lemondással, áldozattal járnak. Ha felszólítják, természetesen kész népszavazni, ha kell, még tüntetni is bevezetésük ellen. Csak arról feledkezik meg, hogy az ország jelenlegi állapotából kilábalni bizonyos megszorítások nélkül aligha lehetséges: tetszik, nem tetszik a lakosságnak is áldozatot kell hoznia.
2. Az is nyilvánvaló, hogy a Fidesz könyörtelen ellenzéki politizálása is hozzájárul a kormány bénulásához, hiszen alig volt/van olyan, a jelenlegi helyzeten javítani szándékozó kormányzati elképzelés, melyet az ellenzék ab ovo el ne utasítana. Nem látja be, hogy jobban járna, ha a lakosság számára népszerűtlen változások bevezetését a jelenlegi kormány elkezdené, pontosabban, ha már évekkel ezelőtt elkezdte volna. Ezzel a következő kormány helyzetét könnyítené meg. Az ellenzék nem gondol arra, hogy ezzel a stratégiájával arra kényszeríti az MSZP-t, hogy reformok helyett saját népszerűségét elősegítő intézkedéseket hozzon. Ha a hazánk felzárkózásához szükséges valamennyi lépés az új kormányra marad, az nagyon gyorsan elfogadottságuk elvesztésével járhat: választások nemcsak 2010-ben (!), hanem 2014-ben is lesznek! Az a választóréteg, amelyik már harmadik alkalommal juttatta a hatalomba az utódpártot, legfeljebb átmenetileg tömöríthető be az "új többségbe". Ha ugyanis helyzete látványosan nem javul, hanem roszszabbodik, akkor pillanatokon belül otthagyja a regnáló kormánypártokat.
3. A jobboldalnak semmiképpen nem lenne szabad átvennie azokat a módszereket, amelyeket az elmúlt évszázadban az egyeduralomra törekvő politikai mozgalmak alkalmaztak. Nem ellenségei, ellenfelei vannak, akiket nem agyontiporni, hanem legyőzni kell, lehetőleg - fair módon. Számomra fölfoghatatlan, hogy az ellenzék vezető politikusai, hazánk volt és jövendőbeli államférfijai, hogyan jellemezhetik a kormányfőt és minisztertársait folyamatosan minősíthetetlen jelzőkkel. Nem tartanak attól az ellenzék radikális vezetői, hogy a szocialista párt korábbi támogatóiban ezek a jelzők ellenérzéseket kelthetnek? Feltételezem, nem örülnének, ha kormányra kerülésük esetén az ellenzék és sajtója hasonló szavakkal illetné őket: okokat erre mindig lehet találni! Az eredmény: a legközelebbi választás után is folytatódik az agyagba döngölés, a "hadiállapot". Képtelenség elfogadni, hogy a másik oldal hívei, politikusai mind hülyék, sőt köztörvényes bűnözők (!), semmi érdemleges, az ország érdekét szolgáló tervük nincsen, ellentétben velünk, akik birtokában vagyunk a bölcsek kövének. Különösen ellentmondásos ez a közgazdászok esetében, akiknek nagy része tagja volt az állampártnak, és a rendszerváltozás után az egyik szakértelmét a "jobb", a másikét a "bal" oldalon vették igénybe. Talán azt gondolják, hogy a kormány majd éppen a lejáratásukat, ellehetetlenítésüket célzó akciók hatására azt mondja: igazatok van, őrültek vagyunk, vegyétek át már tőlünk a kormányrudat, mi pedig vétkeink megbocsátása érdekében - politizálás helyett - port hintve a fejünkre vezekelni fogunk. Valószínűbb, hogy éppen ellentétesen fognak reagálni: az utolsó lehetséges pillanatig megpróbálnak hatalomban maradni, bízva abban, hogy a választásig hátralévő időszakban sikerül a lakosság életkörülményein és saját elfogadottságukon (!) javítani.
Örvendetesnek tartom, hogy az ellenzék mérsékelt politikusaitól és a hozzájuk közelálló politológusoktól mind többet hallunk arról, hogy kormányra kerülések esetén az ország előrelépéséhez mélyreható változásokra van szükség, és ehhez elengedhetetlen bizonyos fokú együttműködés a többi politikai mozgalommal és a különböző civil szervezetekkel. Az emberben óhatatlanul felmerül az óhaj: Nem lehetne máris elkezdeni ezt az együttműködést a hosszú évek óta folytatott választási kampány helyett vagy amellett!? Hiszen a pártérdekeken kívül az ország érdekéről sem szabad megfeledkezni!
Solymosi Frigyes
A szerző akadémikus, a Nemzeti Kör tagja
forrás:nol.hu