Ezt a posztot a saját mérgem okán kezdtem el írni, de átvette a vezetést az aggodalom. Miféle rendszer, miféle minőség, egyáltalán – miféle ország ez, ahol ez megengedhető?
Sokszori próbálkozás után idén megnyertem a Bolyai ösztöndíjat, méghozzá elég magas pozícióval. Mivel bekerültem a top 10-be, Az MTA-n javasolták hogy adjam be a Bolyai+-t is, egészen biztosan megkapom. Ez havi 200.000 Forint egy éven keresztül, az EMMI fizeti. Csak egy egyetem kell hozzá, ahol doktoranduszt vezetsz – az egyetemnek nem kerül egy fillérjébe sem. Megkerestem az ELTE azon doktori iskoláját, ahol a doktoranduszom van, ahol támogatták a beadott tervezetet.
Aki ismer, tudja, hogy munkában szinte kényszeres vagyok, napi 16 órákat dolgozom – büszkén mondom, meg is van az eredménye. Így a pályázati anyagot is természetesen 24 órán belül feltöltöttem a pályázati rendszerbe, valamint ajánlva fel is adtam. Három hete néma csend.
Majd most szombaton (!) kaptam egy emailt, hogy a dékán nem írja alá, vigyem máshova. Pont. Ez természetesen lehetetlen, hétvégén nem dolgozik senki az egyetemeken, és MA van a leadási határidő. Legalább 10 levelet küldtem minden létező érintettnek, amiben pontokba szedve indokoltam, hogy hogyan lehetne lebonyolítani az aláírást. 2000 kilométeren belül bárhova elmegyek érte, írtam, hiszen a megélhetésemről, három gyermekem megélhetéséről van szó. A megnyert pályázat miatt nem vállaltam semmi plusz órát (minden évben legalább 3 egyetemen vállalok plusz órákat, mindenki ismeri az egyetemi béreket…). Semmilyen konstruktív javaslatra nem voltak vevők, az ügyintéző hölgy elmenekült előlem és a vécébe zárkózott!!!! (videofelvételem van róla).
Közben kiderült, hogy ám többen jártunk így! Az ELTE több olyan fiatal kutatóval szúrt ki szándékosan, aki nem az ELTE-n van főállásban, hogy – elveszítvén a pályázatot – javítsák az ELTE oktatók nyerési statisztikáit. Már rég tudták, esetemben már hetekkel ezelőtt, hogy nem fogják aláírni – de nem engedték hogy az adminisztrátorok szóljanak, nehogy beadjuk máshova, és ott megnyerjük.
A Bolyai pályázatok azt a célt szolgálják, hogy a legkiválóbb kutatókat itthon tartsák, és a tudásokat a magyar egyetemistáknak adják tovább. Ezt én, és több más kutató, az ELTE aljas, impotens és – ki merem mondani – kifejezetten kegyetlen eljárásrendje okán nem fogjuk tudni megcsinálni. A legjobb évem lehetett volna, ahol a kutatásaimra tudok koncentrálni. Hála az ELTE-nek most még azt sem tudom, miből fogunk megélni.
Köszönöm, hogy elolvastad, és kérlek add tovább, segítsünk megtalálni másokat is, akik így jártak. Tegyünk együtt egy igazságosabb rendszerért, ahol az ilyen aljas húzások, manipulációk nem maradnak büntetlenül.
Forrás:
Demeter Márton facebook oldala