A weblap egészen profi. A kiszolgálás lassú, de a Vapiano nem fast-food étterem, a jó ételre várni kell. A szakácsok gumikesztyűje nem biztos, hogy épületes látvány, de legalább a vendég szeme előtt készül az étel. A Vapiano nem is lenne rossz hely, de Debrecenben néhány apróság miatt nem népszerű.
Most, hogy így egymás között vagyunk, szűk baráti körben, és senki ellenség nem hallhatja, valljuk be: nem volt jó ötlet a mi köztársasági elnökünk révkomáromi turnéja.
A meghívás egy szlovákiai magyar szervezettől érkezett, és nincs okunk kételkedni: jót akartak az ott élő magyarok, megadni a módját a Szent István szobor felavatásának. Ünnepélyes külsőségekkel, magas rangú vendéggel az anyaországból - kell-e ennél több egy felvidéki magyarnak?
Szlovákia nem engedi be területére Sólyom László magyar államfőt - jelentette be Robert Fico szlovák miniszterelnök rendkívüli pozsonyi sajtóértekezletén pénteken délután.
Az erről szóló diplomáciai jegyzéket délután adták át Magyarország pozsonyi nagykövetségének.
Nyitva van az aranykapu…..A Debrecen labdarúgócsapata a szurkolók minden várakozását felülmúlva 2-1-re legyőzte idegenben a bolgár Levszki Szófiát. Így jövő kedden a Puskás-stadionban már 1:0 arányú vereség is elég ahhoz ahhoz, hogy bejusson a Bajnokok Ligája főtáblájára.
Ha kishitűek lennénk, a vereség is elég lenne. A győzelem most fontosabb.
Juhász Gyula, a kiváló szegedi költő 1908-ban lett reménytelenül szerelmes Annába. A szép színésznőt teljes nevén Sárvári Annának hívták, és a költőt élete végéig elkísérte ez a reménytelen szerelem. Számtalan verset írt plátói kedveséhez, aki állítólag mit sem tudott a költő szenvedéseiről. Amikor a költő meghalt, megkérdezték Annát: tudta-e, hogy a Gyula úr mennyire szerelmes volt magába? Mire Anna: Tényleg? Szerelmes volt belém? Hát akkor miért nem mondta?
Vegyük ki a politikát az ügyből. Felejtsük el a sajtóvisszhangot, a belemagyarázásokat. Tekintsünk el attól az apró malőrtől, hogy a MODEM illetékesei, akik újabban nagyvonalúan elfelejtik értesíteni a nekik nem tetsző sajtóorgánumot a rendezvényeikről, miért is küldenek „kósaszöveg” címkével olyan közlemény részletet, ami környezetéből kiragadva közöl valamit.
„Egy normális országban egyébként is az a helyes és értelmes, ha konkrét ügyekben a politikusok leülnek egymással tárgyalni.”- mondta Kósa Lajos a minap Bajnai Gordon debreceni látogatása kapcsán, majd hozzáfűzte: a mindenkori magyar miniszterelnök előtt a debreceni polgármesteri hivatal kapuja mindig nyitva áll.
Egy abnormális országban egy normális lépés.
Ezt elkúrtuk! Nem kicsit, nagyon. Hamarabb kellett volna ezt az állásfoglalást kiadni, hogy a mi fizetésünk nem közérdekű adat. Amíg az Index érdeklődött, még lehetett volna tologatni a dolgot: úgy tenni, mintha nem is kérdeztek volna bennünket, de most már ki kellett mondani: el a kezekkel a mi zsebeinktől.
A mi zsebeink a mi váraink.
Sajtóértesülések szerint ismét folytatódik a nyomozás a Gede testvérek egyik tagja ellen. A Tibor nevű Gedét keresi ezúttal a rendőrség, merthogy nemcsak nyomozás van folyamatban, de körözés is, lévén Gede Tibor szőrén-szálán eltűnt, nincs sehol, legalábbis olyan helyen biztosan nem, ahol keresik.
Olyan ez az egész, mint valami légből kapott, elnagyolt forgatókönyv. Vagyis rossz, és sematikus. Ha valaki ilyen anyaggal keresné fel valamelyik filmgyár illetékesét, az udvariasan, vagy udvariatlanul - vérmérsékelettől függően – eltanácsolná: ilyen kitalált, a való élettől elrugaszkodott ötletekkel ne tessék zavarni bennünket.
Baj van. Lejárt az időm, de ezek csak azt hiszik, hogy én csak úgy simán le fogok lépni. Én, aki annyi mindent tettem az intézményért, meg a centrumért. Hová is mennék? Nem sikerült országos funkcióba benyalnom magamat, ahonnét lehetne méltóságteljesen, egy újabb plecsnivel távozni, így nekem minimum kijár még egy ciklus az intézmény élén.
Pulykapipi, aki jelenleg a Magyar Köztársaság elnöke, ideges. Alig tudta palástolni a dühét, látszott, hogy a legszívesebben elküldte volna a parlamentet a jó anyukájukba.
Pulykapipinek ugyanis most már negyedszerre sem sikerült megválasztatnia a főbíró jelöltjét, az ilyen pedig a nálánál strapabíróbb ember idegrendszerét is megviseli. Majd szétvetette az indulat, amikor a döntést követően bejelentette: ilyen parlamentnek nem érdemes új főbírójelöltet jelölnie.
Alapjaiban rengetheti meg az egyes szolgáltatók egyes általános szerződési feltételeit az Európai Közösségek Bíróságának minap kihirdetett ítélete. A Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetségéhez is több fogyasztó fordult amiatt, hogy jelentős terhet jelent számukra azon peres eljárásban való személyes részvétel, melyre lakóhelyüktől távol, a szolgáltató székhelye szerint illetékes bíróságon kerül sor.
Találtam egy levelet a postaládámban, a szerző ismeretlen. Lehettem volna akár én is a levél írója, vagy valamelyik ismerősöm. Vagy egy régi barát, egy valamikor volt kolléga. Lehetett volna bárki a kétszázezer-egyből, akinek a szavazatáért most óriásplakátokon, valamint minden rendű, és rangú interjúkban rimánkodnak. Ha már véletlenül beesett a levél a postaládámba – közzé teszem.
E címbéli szavakkal jelzi a Tourinform, hogy milyen meglepetésekkel, turista látványosságokkal, másutt sehol és sohasem látható, hallható érdekességekkel várják a nagyvilág és szűkebb pátriánk lakóit. Programajánlójuk igazi unikum, a meg nem erősített hírek szerint Párizs turisztikai vezetői lemondtak, Velence polgármestere nem kér újabb pénzt az olasz kormánytól, s London városatyái rettegnek az idegenforgalom drasztikus csökkenésétől.
Lassan az az érzésem, hogy sok politikusnak megártott a hőség. Huzamosabb ideje nem azt nézik, ki, mit mond, hanem azt, hogy ki mondja. Ha odaátról, akkor a kétszer kettő sem négy. Ha nálunk mondják, akkor a kétszer kettő biztosan hét.
Egyik napon arról szól a mantra, hogy Európa felé kell közeledni, irány az európai átlag mindenben: bér, jövedelem, életszínvonal. Másnap meg kiderül, hogy meg kell védeni a (szocialista) vívmányokat: gyes, gyed.
Nem, ez nem tévedés. Azt régen írták, hogy Magyarország a hárommillió koldus országa. Már régen közelítünk az ötmillió koldus országa felé (tessenek olvasni például Ferge Zsuzsa írásait),s haladunk a nyolcmillió felé. Nyugdíj ügyben majd mindenki úgy viselkedik, mintha egy rosszul öltözött büdös koldus állná útját éppen akkor, amikor szépen felöltözve bálba mennének. Megpróbálja kikerülni, vagy lök egy kis alamizsnát.