Jegyzet

Talán még nem késő, és a döntés még nem megmásíthatatlan. Ha mondjuk Kossuth Lajos reinkarnációja szólna néhány jó szót valamelyik európai uniós fórumon, hogy mégse Magyarországon épüljön fel a Mercedes Benz új gyára! Akkor még pislákolna tán valami halovány kis reménysugár, hogy valamikor kilábalunk a feneketlen mély válságból.

„Sólyom László köztársasági elnök kedden, a Duna-Dráva Nemzeti Parkban tett

látogatása első napján, kenuban evezve ismerkedett a Dráva-völgyének természeti értékeivel. Az államfő a háromnapos túra keretében elsőként Lábodra érkezett a vidraparkba. A parkban öt-hat vidrapár él, közülük Lucával, Aladárral és Viktóriával személyesen is találkozhatott az államfő és kísérete.”

Újsághír, 2008. június 3-án

Nem tudom, jó ötlet volt-e Orbán Viktortól, amikor azt mondta a Filmművészeti Egyetemen összegyűlt klubtagoknak, hogyha kormányra kerül, úgy tesz majd a Magyar Gárdával, mint Horthy a fasisztákkal: ad nekik két pofont, és hazazavarja őket. Én, ha számít valamit ilyen dologokban a véleményem, nem javasolnám a pártelnök úrnak, hogy újjat húzzon a magyarság letéteményeseivel. Az ügy egyébként azért is necces, mert már Horthynak sem jött össze annak idején a nyilasokkal a dolog.

Lapértesülések szerint Sólyom László még júliusban kitűzheti az újabb népszavazás időpontját. Jó lehet lapértesülésnek lenni, a lapértesülések mindig megtudnak valamit. Talán még a következő heti lottószámokat is ismerik a lapértesülések, de a holnapi időjárást biztosan.

A mi köztársasági elnökünk minden valószínűség szerint szeptember 7-re, vagy 14-re tűzi ki az újabb népszavazás időpontját.

Az a baj, hogy a nagykanizsai polgármester úr Fideszes és kereszténydemokrata. Mert ha nem a nemzet és a haladás, valamint a tisztakezűség iránt volna elkötelezve, hanem, teszem azt, korrupt szoci lenne, vagy magyarul beszélő szadeszes, akkor mindent értenénk. Akkor minden világos lenne, és még az is bőven beleférne, hogy miközben a nép éhezik, és nyomorba lett döntve, ráadásul rosszabbul él, mint mondjuk akárhány éve, ő eközben luxusautót vásároltat magának.

Talán azért figyeltem föl a rövid tudósításra, mert a kisgyerekkoromat Kalocsán töltöttem. Laktam is a Duna-menti kisvárosban, meg a nyaraimat is nagyanyám Rokkant-telepi kertjében játszottam végig. A Népszabadság számolt be arról, hogy a helybéli rendőrkapitány belterületen a megengedett ötven helyett egy híján száz kilométeres sebességgel robogott a szolgálati kocsijával.

Mindennek a néger az oka. Ha ő nem olyan, amilyen, akkor most minden másképpen van. Edouard Njodo, az FTC kameruni idegenlégiósa azonban nem úgy viselkedett a Tuzsér elleni visszavágó után, ahogyan azt a Fradi szurkolói elvárták tőle.

Pedig tudhatná, hogy mi a néger dolga: ha huhognak a nézőtéren, süketnek tetteti magát, ha banánnal dobálják, elhajol.

 Miközben kis hazánkban azon siránkoznak a gazdasági szakértők, hogy terjed a feketegazdaság és sok százezer dolgozó nem fizet járulékot, újabb elmés adócsavart találtak a nyugdíjas korukban vállalkozni kényszerülők boldogítására. Idemásolom az APEH közleményéből.

Mostanában minden Kuncze nevétől hangos, mindenki kunczézik ezerrel. Kunczéznak nappal, kunczéznak éjjel, kunczéznak minden hullámhosszon.

Hogy jöjjön vissza, mentse a hont, és persze mindenekelőtt a Szabaddemokraták Országos Szövetségét. Jöjjön vissza, hogy hasson, alkosson, gyarapítson, mert akkor a haza fényre lesz majd derülve! ( De az SZDSZ mindenképp!)

Tulajdonképpen egészen jól elvagyunk így magunkkal, a koszt is ehető, és az ápolók sem annyira durvák. A többi országok persze jókat röhögnek rajtunk, hamarosan mi leszünk az osztály bohócai, bár úgy hírlik, a tanárok általában nem szeretik azokat, akik zavarják az órát.

Most az Albert házaspár néven elhíresült ostobaság kell miatt kell majd megint szégyenkeznünk, Gaskó úrral súlyosbítva.

Isten malmai, ha lassan is, de őrölnek. Hogy milyen az így készült liszt, azt még nem tudni, erre is van egy ismert dakota közmondás: lassú munkához idő kell, szoktuk mondani mi, magyarul beszélő dakoták. A legfőbb médiahatóság, amelyet szép magyar kifejezéssel ORTT-nek szoktak rövidíteni, nemrégiben döntésre jutott a Fábry-show ügyében. Sokáig tartott, míg megszületett a döntés, talán, mert nem volt könnyű megszerezni az ominózus műsor felvételét.

Napok óta egy videó tartja lázban az országot, mellőzném most a részleteket, mindenki tudja, mi van rajta: egy budapesti középiskola diákja veri a fizikatanárát. Nem nagyon, kicsit. Nem a fizikai erőszak dominál a felvételen, inkább a megalázás megy ezerrel. A tizenhat éves fiatalember előbb belerúg a pedagógusba, majd a teremben lévő csaptelepet kirángatja a helyéről, és ezzel fenyegeti a tanárt.

Magyarországon megszűnt a jogállam, állította egy szakmabeli, aki nemrégiben betelefonált az egyik kereskedelmi rádió beszélgetős műsorába. Néhány nappal ezelőtt mondta ezt a kiváló rádiós szerkesztő, egy nappal a Magyar Gárda perének első fordulója után.

Nincs ma jogállam, mondta a Klubrádióban Zelki János, ha a Fővárosi Bíróság elnökhelyettese a gyalázatosan szemérmetlen nyilatkozata után akár öt percig is a helyén maradhatott.

Mindig irigyeltem azokat az embereket, akik a rendszerváltozás után születtek. Akiket nem terhelnek a múlt bűnei, akiknek soha életükben nem kellett egyetlen kompromisszumot sem megkötniük.Tisztakezűek és ártatlanok ők, mint a ma született bárányok.

Félreértések elkerülése végett: nem a fiatalokra gondolok. Hanem azokra az ötvenesekre, hatvanasokra, akiknek meglehetősen szelektív az emlékezetük. Akik a rendszerváltozás óta úgy emlékeznek korábbi énjükre, hogy ők már akkor is…

Nyakunkon a március 15-i cirkusz. Idén hétvégére esik, szombatra, a fenébe, még ez is! Nem lehet elhúzni négy napra, mint jobb években.

De hol vannak mifelénk jobb évek? Idén egyedül az volt a frankó, hogy eltöröltük őket a Föld színéről.

Szabadság, egyenlőség, testvériség, mondták a franciák.

Vizitdíj, kórházi napidíj, tandíj, mondtuk mi.

A szociális igazságosság megteremtése és a professzionálisan szolgáltató felsőoktatási intézménymenedzsment érdekében tartom lassan két évtizede szükségesnek a tandíj bevezetését. Többünk, akik a hallgatói önkormányzati mozgalom alapítói voltunk, kezdettől fogva ezt a meggyőződést vallottuk - persze, akkor még nem tudtuk, milyen ország milyen felsőoktatása teszi lehetetlenné, hogy a tandíj értelmesen és normálisan bevezethető legyen.

Nem tudom, hány éves lehetett Orbán Viktor, mikor egyetemre járt. Mi ′68-asok diákkorunkban - nagykorúak voltunk.

Engedély nélkül jártunk házibuliba, moziba, az Ifjúsági Parkba. Már az érettségi bankett éjszakáján hazafelé menet együtt terveztük felnőtt életünket. Jártuk a Duna összes hídjait oda-vissza, és néztük a várost, amelyet immár nekünk kell meghódítanunk.

Mondjunk nemet az igenekre!

Vagy igent a nemekre!

Vagy ne mondjunk semmit. Csináljuk azt, amit szeretnénk. Szabad országban mindenki azt csinál, amit szabad – emlékszünk még az átkosban terjedő vicces politikai szövegre.

„Én nem tudom, hogy már mi kéne, hogy ezek megbukjanak, elképzelem, hogy Lendvai Ildikót dugja egy csődör szamár a kombinó villamosán. De képzeljék el. Elnézést. Lendvai Ildikótól elnézést kérünk, mint nőtől. Ez csak egy költői kép. Elképzeljük. És mi lenne a válasz? De megy a kombínó.”

 A Fábry-show január 16-i adásából kimaradt, ám a felvételen közönség előtt elhangzott részlet

A mi köztársasági elnökünk aggódik amiatt, hogy jól működik-e majd az új egészségbiztosítási törvény életbe lépése után az egészségügy, ezért március 9-én elmegy szavazni. Mindezt nem szűk baráti körben, még csak nem is egy kellemes családi ebédet követő familiáris ejtőzésen jelentette be az őt figyelmesen és illő áhítattal hallgató hallgatóságnak, hanem egy kereskedelmi rádió mikrofonja előtt mondta.