Jegyzet

A törvénnyel nem értek egyet, azt nem írom alá, nem hirdetem ki. Ezt mondta a mi köztársasági elnökünk csütörtökön délben, a Sándor Palotában. Amint az várható volt, Sólyom László kiásta a csatabárdot. Nem nagyon. Kicsit. Merthogy kiáshatta volna jobban is. Mondjuk úgy, hogy az Alkotmánybírósághoz küldi az egészségbiztosításról szóló törvényt.De a mi köztársasági elnökünknek nem voltak alkotmányossági kifogásai a törvénnyel szemben. Ha lettek volna, nyilván egy percet sem habozik.

A legrosszabb demokrácia is jobb, mint a legjobb diktatúra. Még akkor is, ha tudjuk, jó diktatúrák is vannak. Illetve nem is jók, hanem jóságosak. Amelyekben egy bölcs, és igazságos vezér mondja meg, hogy kinek van igaza. Mert ő mindig tudja - soha nem téved, és mindenkinek mindig jót akar.Mindenkiről tudja, hogy mire van szüksége – és ha az illető jól viselkedik, meg is kap mindent: lakást, (két gyereket kell ígérni), autót (nyolc év várakozással), telefont (ha lesz vonal, átlagosan tízenöt év alatt).

Még soha nem voltam pártok fölött álló, nagyon-nagyon független adatvédelmi ombudsman. Feltehetőleg már nem is leszek, az ilyenhez másfajta képességek és elhivatottságok kellenek. Ezért azután nem tudom tisztességgel megítélni, vajon adatvédelmi szempontból, meg a személyiségi jogok szempontjából, meg úgy egyáltalán, rendben van-e, ami mostanában történik.

Vezető híradó tudósítássá vált a minap az egyik debreceni közparkban történt verekedés.  A balhé önmagában nem lenne hírértékű, hiszen mióta világ a világ, a szerelmes ifjak mindig egymásnak estek, hogy eldöntsék, ki az erősebb, kinek van „ joga” emiatt „együtt járni” a lánnyal. A híradóba kerülés oka az volt, hogy valaki felvette videóra az esetet és feltette a világhálóra.

A bulvármédia gépezet fújta az esetet, a rendőrség hivatalból nyomozni kezd, csak épp a hogyanra választ ad-e valaki?

Horváth Ágnes szerint  17 éve fideszes vezetés van Debrecenben, s a balliberális kormány ennek ellenére támogatta az Auguszta programot.

Szegény Hevessy József, foroghat a sírjában. Mert az 1990-1994 közötti időszakot még csak elkönyvelhetjük (részben) fideszes városvezetésnek, de 1994-1998 között még képviselője is alig volt narancsos színekben Debrecennek.

A napokban a dolgozó hangyákról olvastam egy tanulságos írást. Korábban nem foglalkoztam a hangyák életével, idáig inkább az embereké érdekelt, de most már úgy gondolom, hogy a hangyákra is érdemes lenne jobban idefigyelni.

Vannak rovarok, ilyenek például a hangyák, a méhek, vagy a darazsak, amelyek társadalmakban élnek. Nem csak úgy, összevissza, mint teszem azt a szarvasbogarak, amelyek csak úgy, egyik napról a másikra teszik a dolgukat. Ellenkezőleg: a hangyák pontos, szabályozott munkarendben végzik a dolgukat, mindenkinek megvan a feladata.

Ha ma lennének a választások, esetleg holnap, vagy mondjuk, bármikor, és amennyiben elmenne szavazni, vásárolna-e Ön használt politikust?

Nem légből kapott a kérdés, válasz is van rá, a magyarok húsz százalékának ugyanis elege van a mostani pártokból és politikusokból, ismerik őket, mint a rossz pénzt, ezért, ha tehetné, a magyarok már említett húsz százaléka újakat választana a régiek helyett.

Hajdanán, még az átkosban, egy szellemes falfirka borzolta az akkori hatalom idegeit. Segíts a rendőrnek, verd meg magad! – ez állt egy falra írva, és a szókimondó szöveg sok mindent elárult akkori világunkról.

Mostanra ezt a veretes magvasságot rövidebben is le lehet írni: verd meg magad!

Mármint a rendőrt.

Arra gondoltam, mi történne, ha valamelyik nap kitörne a totális demokrácia. Az lenne, amit mindenki akar, s minden olyan lenne, amilyennek mindenki szeretné.

Mindenkinek minden kívánsága teljesülne. Megvalósulnának a vágyaink, nem lenne többé lehetetlen.

Először csak a kis, mondhatni mindennapi kívánságokra gondoltam. Hogyha azok teljesülhetnének. Nem csak az én vágyaim, vagy a családomé, a barátaimé, hanem mindenki másé.

„Ide fűz minden, itt kereszteltek meg, itt konfirmáltak, itt lettem az, ami lettem. (…) Az az érzésem, hogy hál’ Istennek ti, debreceniek befogadtok, és ahonnan eredtem, elindultam valamikor, oda visszajöhetek.”

Szabó Magda szavai ezek, Debrecen díszpolgáráé. Kilencvenedik születésnapja előtt két nappal vette fel a nevét a város egyik könyvesboltja, s tiszteletére aznap díszelőadást tartott a Csokonai Színház.

Azurák Csaba, a TV2 és a Mokka üdvöskéje úgy döntött, hogy a következő miniszterelnököt Kósa Lajosnak hívják. 12 órán belül kétszer is láthattuk a debreceni polgármestert, a Fidesz alelnökét az Azurák érdekeltségébe tartozó műsorokban, mindkétszer nagyon pozitív benyomást tett a nézőkre, sőt, egyik alkalommal, ha lehet, még annál is pozitívabbat.

Néhány hónappal ezelőtt azon füstölögtem, hogy egyik kedvenc városomból, Prágából bezzeg várost csinált a média. Egy kellően végig nem gondolt, riportnak csúfolt pamfletben a cseh fővárost összehasonlították Budapesttel és a megmérettetésből egy sajátos szemüvegen keresztül az jött ki, hogy Prágában minden jó, Budapesten meg minden rossz.

Akkor azt írtam, hogy ez nem igaz, és aki szereti a magyar fővárost az ennél legalábbis árnyaltabban fogalmaz.

Egy tiszta nő

Tényleg Thomas Hardy regényének címe ugrott be először Szili Katalin nyilatkozatát olvasván: "A lelkiismeretem szólalt meg" (Népszabadság, nov. 6). Hát még, mikor kiderült, hogy az ember "lelkiismerete azért szólal meg, mert a társadalom iránt érzékeny, és nem valamiféle hátsó szándékból".

Mit kéne ahhoz tenni, hogy jó legyen itt?

Mert most nem jó. Pontosabban: majdnem minden rossz, és szinte semmi sem jó. Ami meg mégis, azt is rossznak mondják.

Ettől aztán az is rossz lesz, ami eredendően jó volt.

Például a közérzetünk.

A magyar politikusok népszerűségi rangsorát - júliusi sikerét megismételve - Kósa Lajos 43 éves fideszes képviselő, Debrecen polgármestere vezeti. Megelőzi Sólyom László államfőt és Szili Katalin parlamenti elnököt - ez derül ki a Századvég és a Forsense október 12. és 26. között végzett telefonos közvélemény-kutatásából. A Klubháló Nyíregyházán élő munkatársát megihlette a hír.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szerény véleményem szerint egy hígagyú társaság. Hülyék gyülekezete.

Gondolom, nem sértem meg őket ezzel a kijelentéssel, és remélem, eszük ágában sincs ezért bírósághoz fordulni.

Egyébként meg nem is ez a véleményem róluk, éppen ellenkezőleg! Tudom, hogy rendes, jóravaló emberek, jót akarnak mindenkinek.

Egy néhány perces, rövid kis videó mostanában az Internet sztárja. Kissé perverz az összeállítás, de nem úgy, mint ahogyan azt elsőre gondolnánk.

Nem szexuális, hanem politikai perverziót élvezhet az, akinek kedvére vannak az ilyesfajta dolgok. 

A film Strasbourgban játszódik, a helyszín az Európai Parlament ülésterme. A cselekmény egyszerű: egy kopaszodó, szakállas és szemüveges úr beszél, a többiek, az Európai Unió országainak képviselői, hallgatják, amit mond.

Megint sokan voltak, és megint nem lesznek elegen.

Számtalan szám szállingózott a levegőben.

Megszámolták magukat, kétszázötvenezren voltak.

Öt éve a Kossuth téren, Rákay Filip szerint legalábbis, kétmillióan gyülekeztek.

Azóta se kétmillió, se Rákay.

Nem jó október 23-án tévét nézni, mert többnyire hiteltelen filmeket sugároznak. Kisgyerek voltam 1956-ban, de már vannak róla élményeim. Filmjeink a töredékét sem adják vissza ama két hétnek, amely ha nem rengette is meg, de megrendítette a világot. A hiteltelenségnek két oka van, az egyik következik a másikból.

A régi rendszerben a tömegkommunikáció azt sugallta, hogy ami ötvenhatban történt, ellenforradalom volt, annak minden szörnyűségével.

-           Csókolom néni, bejöhetünk?

-           Micsoda kérdés! Még hogy bejöhetnek? Jöjjenek csak kedveském, már nagyon vártam ám magukat! Készítettem egy kis pohárka finom tokajit, gondolom, szeretik az ilyet.

-           Kedves magától, de szolgálatban nem iszunk.

-           Ha nem, hát nem. Pedig úgy vártam magukat, mint a Messiást.